Drága ovisok, szavazzatok ránk!

Politika az, amikor ti intézhetitek a saját ügyeiteket, ti viszont bölcsen ránk bízzátok a cuccost. Zolika, nehogy most bőgjél nekem a szekrény tetején, megakasztod az Óvodai Nemzeti Konzultációt, próbálj már fókuszálni. Szóval választás az, amikor kétharmad arányban úgy döntötök, hogy mi jövünk. Hogy legyen tej, méz, kánaán, tizennegyedik havi Lego. Hogy az ember egyszerre megehesse és megtarthassa a sütijét. Minden, amit akartok, és persze mindent tökingyen.
Szeeerbusztok, kedves óvodások! Kis polgárok! Azért jöttünk benneteket meglátogatni, hogy elmeséljük nektek, mit találtunk ki nektek abban a kis szabadidőnkben, amit a hazaáruló ellenzék és az uniós elnökség enged nekünk. Üljetek ide körénk, szépen, az óvó nénit megkérjük, hogy kicsit maradjon csöndben, amíg a nemzeti konzultáció tart, mert ez is az, elvégre ti óvodáskorúak is ugyanúgy emberek vagytok, mint mi, veletek is lehet konzultálni, pont úgy, mint a felnőttekkel: mi elmondjuk nektek, mi a pálya, ti meg lelkesedhettek érte. Értünk.

Arról lenne szó, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya úgy döntött, mostantól ti is mehettek választani. Bizony, pont úgy, mint a határon túli meg a földönkívüli magyarok. Kiterjesztettük rátok az úgynevezett szavazati jogot, de Zolika, emiatt még nem kell felmászni a szekrény tetejére. Ti vagytok az új nemzedék, a jövő kovásza, majdani nyugdíjrendszerünk szilárd fundamentuma. Ez a lépés tehát történelmi parancs.

Ha erről a választás-dologról még nem hallottatok, akkor a szüleitek ezt nem mondták el nektek, ami gáz, és akkor viszont mi tudni szeretnénk, kik a szüleitek, de név és lakóhely szerint. Mivel hamarosan választás van, és ami addig folyik, azt kampánynak hívjuk, ezért apró figyelmességként hoztunk a lányoknak kis szőke, öltöztethető Selmeczi Gabi-babákat, a fiúknak meg Viktor bácsis Transformers-robotokat. Ezenkívül hoztunk egy csomó narancssárga lufit, köztük Szijjártó Pétert. Na hol is kezdjük?

Sokat gondolkodtunk,hogyan is oldjuk meg ezt a kérdést. Azt mindenképpen akartuk, hogy szavazhassatok, de itt ugye számos probléma merül fel. Először is fogggalmunk sincs arról, hogy ti akartatok volna-e szavazni. Na ezt a kérdést megoldottuk, ahogy szoktuk, kész tényekkel álltunk elő. Azt kérditek, mik a kész tények? Hát amikor Jerry jól szétlapítja Tomot egy úthengerrel, az a kész tény. Ha meg majd Viktor bácsi módosítani akar, akkor meg az lesz a kész tény. Így megy ez a felnőtteknél is, mér, otthon nem ezt látjátok?

Aztán felmerült, hogy mivel ti még túl kicsik vagytok, a szüleitek mehetnének helyettetek szavazni. Ez gáz lenne, igaz? Hát ha azt meg tudjátok már mondani, hová húzzák be az ikszet, akkor ennyi erővel magatok is szavazhattok, nem? Mér, azt akarnátok, hogy helyettetek apa és anya játsszon a babátokkal meg a Transformers-robottal? Vagy hogy azt mondják nektek, miránk szavaznak, közben meg suttyomban a hazaárulókra? Ugye, hogy nem! Ez a beszéd. Emelje fel a kezét, aki nem tud x-et rajzolni!

Most pedig tegyétek le a robotokat meg a babákat, és jól figyeljetek rám: jövő vasárnap ti is elmehettek szavazni. Éspedig tényleg nem lenne rossz, ha ránk, Viktor bácsira, ha kérhetnénk, és miért is ne kérhetnénk, elég nagyok vagytok már, a ti generációtok valahogy hamarább érik. Minden szavazókörben előkészítettünk kis Hello Kitty-függönyös szavazófülkéket is, csak nektek, sok-sok színes ceruzával, lehet rózsaszínnel is ikszelni. Persze előtte még meg kell beszélnünk pár dolgot. Zolika, gyere le a szekrényről.

Át is adom akkor a szót a narancsszínű lufik közül előbújó Péternek, ő az, aki a legjobban ért a nyelveteken, a szüleiteknek is mindig ő szokott tőmondatokban gügyögni. Biztos már láttátok a tévében a zselézett sünihaját.

No, szervusztok. Hát képzeljétek el, hogy az ország, a zemberek szekere kátyúba ragadt. Mert a nagycsaládosoknak nincs elég módjuk beleszólni a szekér irányításába. Mit tenne ebben a helyzetben Anna, Peti és Gergő? Igen, Pannika, nyilván beleugranának a kátyúba, mint minden liberális származású kisgyerek, most akkor ezen lépjünk túl. Hát megpróbálnák együttes erőfeszítéssel kihúzni a kátyút... az országot... a szekeret... hagyjuk. Szóval tennünk kellett valamit. Mert bár minden gyerek egyenlő, de akinek tesója van, az még egyenlőbb, még jobban be tudja folyásolni a kátyú... az ország ügyeit. És ha jól szavaztok, akkor négy év múlva, amikor már rééég nem lesz Alkotmánybíróság, a szüleitek helyett is választhattok.

Elmondom, mi az a választás. Választás az, ha végre ti magatok dönthetitek el, hogy tökfőzeléket vagy Túró Rudit akartok ebédelni. Talán nem mondta a kollégám az előbb, de mi most hoztunk nektek egy csomó Túró Rudit. Na, kinek van kedve szavazni? És képzeljétek el, összesen kétmillióan vagytok, ez valamilyen számnak a húsz százaléka. Hát a Nemzeti Zemberek Rendszere hagyott volna veszendőbe menni két-mil-li-ó szavazatot azzal, hogy a szüleitekre bízzuk? Akik vagy úgy élnek vele, ahogy kell, vagy nem? Na neee! Sokkal könnyebb rátok oktro.. veletek megkonzultálni ezt az egészet. No, akkor nézzük, mi is az a politika.

Politika az, amikor ti intézhetitek a saját ügyeiteket, ti viszont bölcsen ránk bízzátok a cuccost, nem a komcsikra. Ez ilyen egyszerű. Előttünk Feri bácsi, talán emlékeztek a patáira meg a szarvaira, nyolc éven át kilőtte a szüleitek szemét az utcán. Zolika, nehogy most bőgjél nekem a szekrény tetején, megakasztod az Óvodai Nemzeti Konzultációt, próbálj már fókuszálni. Szóval választás az, amikor kétharmad arányban úgy döntötök, hogy mi jövünk. Hogy legyen tej, méz, kánaán, tizennegyedik havi Lego. Hogy az ember egyszerre megehesse és megtarthassa a sütijét. Minden, amit akartok, persze mindez tökingyen.

Az a lényeg, hogy mi csak adni tudunk, azok csak elvenni, remélem érthető voltam. Ha nem, nyomatékul ide tudunk küldeni egy Ovikommandót, remélem nem lesz rá szükség. Talán emlékeztek rá, mi történik azzal, aki nem lép egyszerre.

No, akkor nézzük, mik azok a politikai irányzatok. Polgári konzervatív az, legalábbis nyugaton, aki nem eszi el mások elől a főzeléket, alapvetően hagyja, hadd egyen, amit akar; mi ezt annyiban mondjuk másképp látjuk, hogy miért kéne bárkit békén hagyni. Baloldali az, aki elveszi a főzeléketeket, és odaadja egy soványabbnak. Zöld-alternatív az, aki evés előtt lecseréli az összes feltétet szójafasírtra (fúúúj). Szélsőjobbos az, aki a cigányoknak nem oszt ebédet, mert a kelleténél is jobban utálja őket. A komcsiknak egyébként szegfű a jelképük, nekünk narancs. Mit ennétek szívesebben uzsira, szegfűt vagy narancsot? Na ugye.

*

Aztán még elmondanánk nektek, hogy a szüleiteknek kiküldtünk ilyen kis kérdőíveket arról, hogy mi legyen és ne legyen az majd az új alkotmányban. Az alkotmány az egy csomó fontos szabály, hogy is mondjam, olyan mint Micimackónál a tábla, hogy Tilos az Á. A tizenkét kérdés egyike például, hogy engedje-e az alkotmány az abortuszt. A-bor-tusz, hát ha az anyukátok ezt csinálta volna, ti most mind nem is léteznétek, muhaha! Na ne sírjatok, vagy legalább ne ennyien egyszerre. Ugye, hogy nem kéne engedni az ilyet? Ahogy Viktor bácsi is mondta, spirituális talapzatunk döntő eleme az élet szentségének elismerése és védelme. És még sorolhatnám azt a sok dolgot, amit engedni meg tiltani kéne.

Most pedig röviden a kampányfinanszírozásról, ami szintén spirituális talapzat. Hoztátok a szüleitek bankkártyáját, ahogy múltkor megigértétek? Jóóól van. Mi meg hoztuk a kártyaleolvasót. Mindenki mondjon egy összeget. Ott nyomd meg, szívecske, utána zöld-pinkód-zöld. Köszike. Ha szüleitek magánnyugdíját le tudtuk nyúlni, akkor ez a minimum.

Na Gizike drága, akkor most oszthatjuk a Túró Rudikat, a nagycsaládosok kettőt kapnak. Most pedig irány a bölcsöde, újabb választópolgárokkal folytatjuk a konzultációt.

Tartalom átvétel